Ott állok a sírkövednél.
Elbasztuk a születési évszámodat: az enyémet írták rá a többiek.
Dehát az öngól végül is ugyanúgy gól.
Hallom hogy lesütött szemmel nevetsz valahol (remélem ott, ahol szeretnél lenni).
Mielőtt kiloggoltál azt mondtad a kórházi ágyon, hogy "Majd mindenkinek lesz egy kis szobája, és lesz
egy társalgó ahol majd RPG-zünk a végtelenségig".
Nem mondtam semmit, csak a zöld húsz oldalúmat odaraktam arra a kurva ronda éjjeli szekrényre.
Akkor már nem tudtál felülni, és a fejedet sem tudtad mozgatni.
Lecsuktad a szemed és úgy csináltál, mintha aludnál, mert láttad, hogy csak szenvedek.
Mégis mi a faszt mondhatnék a halálos ágyadnál, ami nem lenne színtiszta önzés?
Emlékszem arról vitatkoztunk, hogy az Alice Cooper vagy a Billy Idol klippekben vannak jobb csajok.
Meg hogy a bárd beleadhatja-e a Jack of All Trades feature-ét a kezdeményezőjébe? (igen)
És kurvára mérges voltál, hogy még ezzel is tápolom a karakteremet.
Meg amikor 20 évesek voltunk passzolgattuk egymásnak a csajokat.
Meg amikor elterveztük, hogy kirándulni megyünk, és utolsó pillanatban lemondtad egy csaj miatt az egészet.
Akinek aztán én küldtem el a halálhíredről az értesítést.
Amikor werewolfot meséltél.
Meg Vampire-t.
Meg Shadowrunt.
Meg DnD2-t, meg 3-at, meg 3.5-öt, meg 4-et, meg 5-öt.
A DnD one-t már nem érhetted meg (majd odaát elmondjuk mindenféle szarnak, hogy
aztán évekig játszunk vele).
Aztán amikor felhívtál, hogy csak nekem mondod el, hogy
nagy a baj, de legalább nem fog sokáig tart.
És aztán felhívtak, hogy nem vagy többé.
Bassza meg.
Ja, a sírfeliratodat én javasoltam. Szerintem tetszene. "Nem halott az,
mi fekszik örökkön, A halál sem ér át végtelen időkön".
Közben az enyémet is kitaláltam: "Kalandod itt véget ért."
