2010. január 27., szerda

2010. január 26., kedd

Vallás

Engem katolikusnak kereszteltek meg, egy kis, felvidéki templomban. A vallásomat nem tartom. Nem tudnám magam 100%-osan odaadni Istennek, ezért inkább nem adom magam szinte sehogy. Talán annyi, hogy a tíz parancsolatot a körülményekhez képest megpróbálom betartani, és a szelleme szerint élni. Ennél többre sajnos a hitemből nem futja.

Furcsa látni olyan embereket, akiknek a hite szinte bizonyosság. Átérezni az örömüket, és egy kicsit irigykedni, hogy ennyire erős támaszuk van.

Furcsa látni olyan embereket, akik teljesen elzárkóznak Istentől. A hideg logika mentén vezetik az életüket, és abban hisznek, hogy a haláluk után a sötétség várja őket.

A legfurcsább viszont olyan embereket látni, akiken áttetsző a vallásos máz. Ha beszélgetsz velük rájössz, hogy amit rákentek az évtizedek nem más, mint dogmatikus gyertyaviasz. Amikor felteszed a szokásos kínos kérdéseket Istenről, akkor nem feleletet, csak hisztit és sértődést kapsz válaszul. Ezekről az emberekről csak a szenvedés oldja le a hit vékony hártyáját, és engedi, hogy felfedjék valódi énjüket. Ezek az emberek becsüljék meg a szenvedést, mert csak így ismerhetik meg magukat.

Itt is, nehogy elkerülje a figyelmedet :)

- Kredit ötvenet adtam neked. Kérem a kávémat."
*csend*
- Én megdolgoztam azért a pénzért, a bõrömet vittem a vásárra.
*csend*
- Ha tudnád min mentem keresztül, nem lennél ennyire rezignált.
*csend*
- Szóval kérem a kávémat.
*csend*
- ...
*csend*
*hhrrrrrr...kr..kr.krr..flopp"
- Köszönöm, és most a visszajárót.
*kling kling kling*
- Mázlis napom van.

2010. január 24., vasárnap

Remek.

"Hegedűs Zsuzsa: kommunista filozófus volt, Kis János felesége, az 1973-as rendcsinálás áldozata. Párizsba költözött, és Alain Touraine munkatársa lett az École des Hautes Études en Sciences Sociales-ban. Touraine a francia marxista szociológia egyik legismertebb képviselője, aki inkább trockista volt mint kommunista."

Remek dolog lesz, ha ezt a múmiát jelöli majd a fidesz szociális miniszternek. Minden szavából süt a magyarellenesség, az anti-demokratikusság. Ezeket vajon sorozatban gyártják? Simán el tudom képzelni, amint a futószalagról lepottyan Gönz Kinga, Lendvai Ildikó majd ez a matuzsálem és őt követi Kósáné Kovács Magda.

2010. január 22., péntek

Barikád

Megvettem a második számot is, ott pihent reggel mellettem a vezető ülésen. Az ilyen havas napokon sok a közlekedési dugó, olvasgattam picit. Amikor közeledtem a munkahelyem felé, összeszorult a gyomrom. Ha valaki meglátja a kocsiban, kirúgnak.

Gyorsan beraktam a kesztyűtartóba, aztán gondolkodóba estem.

Miért kell itt tartania a magyar embernek, hogy ha egy nemzeti lap van nála, akkor veszélyben a munkahelye? Azért mert fél, azért mert megengedi, hogy félelemben tartsák. Megengedte a magyar, hogy elhitessék vele - ha kimondja az igazságát, vagy akár a vélt igazságát, akkor csúnyán megüti a bokáját.

Azért kellett beraknom a kesztyűtartóba az újságot, mert beraktam a kesztyűtartóba. Furcsák ezek a magukba visszahajló gondolatok, nem is szeretem őket igazán. Egy dolgot utálok a 22-es csapdáknál jobban, a félelmet.

Kivettem az újságot a kesztyűtartóból, és visszatettem az ülésre.

Ez itt az én hazám!