Fekete - Fehér - Szürke

Fehér

A légypiszkos, hatvanas villanykörte hosszú árnyékokat rajzolt az elhanyagolt helység falára. A vakolat mállott, a csap csöpögött, és a mocskos ablakon csak torz kép volt a telihold sárga tányérja. A mosogatóban több hetes mosatlan: hegynyi penészes edény, evőeszköz púposodott.
            A borostás, flanelinges férfi tűnődve nézte a konyhapadlót szaglászó patkányt. Lassan felállt a hokedliről, majd egy hirtelen mozdulattal rátaposott a rágcsáló fejére. Az állat még jó ideig vonaglott a műanyag papucs alatt, aztán kiszenvedett. Berúgta a konyhaszekrény alá a dögöt, majd a hűtőgéphez lépett. Egy ideig kapargatta az ajtóra száradt paradicsom szószt, de aztán feladta – kinyitotta a jégszekrényt.
            Hosszan kotorászott a szebb időket látott gépben, majd kivett egy összecsomózott, koszos,Tesco-s zacskót. A hűtővel szemben álló konyha asztalra lökte, majd kisietett az előszobába. Kisvártatva egy tolókocsiban ülő emberrel tért vissza. A rokkant borzalmas állapotban volt. A végtagjai hiányoztak, a száját bevarrták. Nyelőcsövén vérző lyuk tátongott, amin ezüstös lánc kígyózott le a torkába. Egyik szemgödre üresen sötétlett, míg a másik szeméről eltávolították a szemhéjakat. Nyöszörögve nézte az asztalon heverő nylon szatyrot, majd sírva fakadt.
            A borostás férfi odatolta őt az asztalhoz, majd mosolyogva felé fordult:
– Ki lesz a mai másik vendég, Vlak úr? Ó, hát csak nem a kedves felesége? Vlakné biztosan nagyon várta már ezt a remek alkalmat, hogy velünk vacsorázzon!
            Fütyörészve eltűnt az egyik szobában, majd egy láncra vert nőt vezetett a konyhába. Az asszony rémisztő látványt nyújtott a félhomályban. Karjai ernyedten lógtak, bizarr módon púposodó vállait kendő fedte. Arcáról eltávolították a bőrt, csak rúzsozott ajkait és festett szemét hagyta a fogva tartója épen. Hasán borzalmas seb gennyedzett, amiben eltűnt a lánc vége. Iszonyatos fájdalmai voltak, mert amikor a férfi megrántotta a pórázt, kétrét görnyedt, és az asztal mellett álló üres székre esett.
– Úgy – dörzsölte össze kezeit a borostás alak – Ma este vagyunk tíz évesek! – mosolyodott el. Ugye milyen hosszú idő ez? Nekem gyorsan elrepült, de önöknek biztosan megváltozott az időről alkotott elképzelésük. Apropó! Vlak úrnak még nem is mondtam, hogy erre az ünnepi alkalomra meghívtam a gyermekeiket is. Ha már kicsiket vállalt a kedves felesége...
            Lerántotta a kendőt a nő vállairól, ahova egy-egy apró, erősen oszlásnak indult fejet varrtak, értő kezek.
– Pedig olyan jó fejek voltak – vigyorodott el.
            Vlak úr nem emberi hangon nyüszíteni kezdett, a felesége pedig zihálva felsírt. Mindketten iszonyatosan erővel rángatták a láncaikat, de a fájdalom és a kimerültség legyőzte őket. Néhány perc múlva elcsendesedtek - az asztalra dőltek kínjukban.
– Talán ennyi év után joguk van megtudni, miért is élvezhették szerény hajlékom kényelmét ilyen hosszú ideig. Vlak úrnak bizonyára vannak sejtései, de a kedves felesége boldog tudatlanságban tölthette az elmúlt éveket.
            A férfi remegő kézzel vett elő egy fényképet a tárcájából, majd elcsukló hangon folytatta.
– Ez itt a kislányom, Piros. Most lenne tizennyolc éves. Vlak úr néhány évvel ezelőtt elkapta a közeli erdő mellet, megerőszakolta, széttépte és felfalta. Nem biztos, hogy ebben a sorrendben.
            A nő felemelte a tekintetét és iszonytató dühvel nézett a férjére. A flanelinges itt némi hatás szünetet tartott, majd az asztalon heverő zacskó felé bökött.
– Mostmár nem is tenne ilyet, ugye? Részint fizikai akadályai vannak, másrészt pedig megbánta amit tett. Vlak úr, kérem bólintson, ha így van!
            A félszemű, megcsonkított ember vadul bólogatni kezdett.
– Sejtettem – tette hozzá sötéten a házigazda, majd a konyhaszekrényből egy széfet vett elő, és az asztalra helyezte.
– A széf időzáras, egy órára állítottam be. Amikor kinyílik, én már egy távoli ország felé tartó gépen leszek. A széfben egy kulcs van, ami Vlak asszonyság ezüst láncát nyitja. Mivel a hölgy vérfarkas – kellően felhergelt vérfarkas – és odakint telihold van... Nos kedves Vlak úr, nem lennék az ön helyében.
            Partedlit kötött mindkettőjük elé, szétvágta a férfi ajkait  összefogó damilt, majd kicsomagolta a nylonzacskóból Vlak úr letépett, aprócska hímtagját.
– Hány napja nem ettek már, nyolc? Nosza, harapjanak bátran! Hadd látom, melyikőjük lesz az angyal? Hamm-hamm!