2011. szeptember 2., péntek

Értelmezés kérdése

"A mi értelmezésünk szerint Kertész Ákos szavaiból a a mély hazaszeret, a magyarság volt és bekövetkező sorstragédiáiért érzett fájdalom és felelősség fejeződik ki." - amerikai népszava


Az én értelmezésem szerint, pedig Kertész Ákos elmehet a kurva anyjába.

2011. szeptember 1., csütörtök

Megyek, dagonyázok egyet...

A Népszavában találtam egy érdekes cikket. Szerencsére inkább csak egy nagy idézet az egész, és a cikk szerzője a saját, brilliáns képességeit nem csillogtatja túl sokat. Néhány gondolat felmerült bennem ezzel kapcsolatban. Adott egy Kossuth- József Attila és Hazám díjas ember, aki mindemelett Budapest díszpolgára, a Magyar Köztásaság Érdemérem tisztikeresztjének birtokosa, és (ma reggel pár írását elolvastam, elég jól ír, bár véleményem szerint hülyeségeket) író, illetve, az ÉS szerkesztője. Írt egy olyan levelet az Amerikai Népszavának, hogy egy picit azért kinyílt a bicska a zsebemben. Szerencsére ezt a levelet le is hozta az újság teljes terjedelmében, úgyhogy elolvasható a Népszavában, a Kurucon, és szerintem még pár helyen meg fog jelenni a napokban.

Igazából nem az verte ki nálam a biztosítékot, ami Magyarországról, vagy a magyarokról ír: íróktól, költőktől megkaptuk már elég sokszor (Kertész Imre, Eszterházy, Spiró)... de akkor mi az anyja búbánatáért vette át a Magyar államtól ezeket a kitüntetéseket?! Ha ennyire utál itt lenni, akkor miért van itt? Nem hiszem, hogy egy ennyire művelt, és tehetséges embernek ne vennék más országokban hasznát.

Egyébiránt amit az aktuális politikai helyzetről ír, az igaz, és szerintem elég tisztán látja a baloldal, jobboldal helyzetét. Hogy a holocaustot miért keveri bele, az számomra nem teljesen világos, de gondolom ilyen leveleknél ez a kötelezően lufutandó körökhöz hozzá tartozik.

A másik dolog, hogy jobbról jönnek ennél sokkal durvább írások is feléjük - persze - de azok az emberek általában nem rendelkeznek a fenti címekkel.

"A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. "

Erre a kedvenc kommentem:

"Tedd anyádat teherbe te köcsög, egy órát nem birnál ki melletem a melóban. "