1976

 Ott állok a sírkövednél.

Elbasztuk a születési évszámodat: az enyémet írták rá a többiek.

Dehát az öngól végül is ugyanúgy gól.

Hallom hogy lesütött szemmel nevetsz valahol (remélem ott, ahol szeretnél lenni).

Mielőtt kiloggoltál azt mondtad a kórházi ágyon, hogy "Majd mindenkinek lesz egy kis szobája, és lesz

egy társalgó ahol majd RPG-zünk a végtelenségig".

Nem mondtam semmit, csak a zöld húsz oldalúmat odaraktam arra a kurva ronda éjjeli szekrényre. 

Akkor már nem tudtál felülni, és a fejedet sem tudtad mozgatni. 

Lecsuktad a szemed és úgy csináltál, mintha aludnál, mert láttad, hogy csak szenvedek.

Mégis mi a faszt mondhatnék a halálos ágyadnál, ami nem lenne színtiszta önzés? 

Emlékszem arról vitatkoztunk, hogy az Alice Cooper vagy a Billy Idol klippekben vannak jobb csajok.

Meg hogy a bárd beleadhatja-e a Jack of All Trades feature-ét a kezdeményezőjébe? (igen) 

És kurvára mérges voltál, hogy még ezzel is tápolom a karakteremet. 

Meg amikor 20 évesek voltunk passzolgattuk egymásnak a csajokat. 

Meg amikor elterveztük, hogy kirándulni megyünk, és utolsó pillanatban lemondtad egy csaj miatt az egészet.

Akinek aztán én küldtem el a halálhíredről az értesítést. 

Amikor werewolfot meséltél.

Meg Vampire-t. 

Meg Shadowrunt. 

Meg DnD2-t, meg 3-at, meg 3.5-öt, meg 4-et, meg 5-öt.

A DnD one-t már nem érhetted meg (majd odaát elmondjuk mindenféle szarnak, hogy

aztán évekig játszunk vele). 

Aztán amikor felhívtál, hogy csak nekem mondod el, hogy

nagy a baj, de legalább nem fog sokáig tart. 

És aztán felhívtak, hogy nem vagy többé. 

Bassza meg.

Ja, a sírfeliratodat én javasoltam. Szerintem tetszene. "Nem halott az,

mi fekszik örökkön, A halál sem ér át végtelen időkön". 

Közben az enyémet is kitaláltam: "Kalandod itt véget ért."