2009. november 4., szerda

Dekrétumok

Elfogadták, kölcsönösen. Jól körbenyalták egymást. Az eu lávolja csehországot, mert ott van az autógyártásának legjava (kb. 1millió autó évente), csehország lávolja az eu-t, mert szemet húnyt a háborús bűnei felett.

Jöhetnék azzal, hogy a családomat hányszor semmizték ki a tótok amikor oda-vissza csatolgatták a Felvidéket Magyarországhoz. Emlegethetném, hogy kiket adtak el munkaszolgálatosnak, hány tízezer nő, gyerek, agg fagyott meg amikor vonattal csehországba szállították őket. Nekünk is megvan a magunk holokausztja. Tito partizánjainak délvidéki mészárlásai, a felvidékről elhurcolt munkaszolgálatosok és kitelepítettek, az erdélyi falurombolások áldozatai, a szovjetunióba elhurcolt százezrek, Don-kanyar, Isonzó... napestig sorolhatnám a többmilliósra rúgó számokat.
Felvidéki vagyok, de nekem nem lettek volna követeléseim csehországgal szemben. Egy dolgot akartam volna csak: az igazságomat! Azt pedig nem pénzben mérik.

Kedves vaclav klaus. Tehet akármit: maga élete végéig csak egy darab szar marad, ami a kölcsönös seggnyalás következtében, az eu szakállába ragadt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése