Engem katolikusnak kereszteltek meg, egy kis, felvidéki templomban. A vallásomat nem tartom. Nem tudnám magam 100%-osan odaadni Istennek, ezért inkább nem adom magam szinte sehogy. Talán annyi, hogy a tíz parancsolatot a körülményekhez képest megpróbálom betartani, és a szelleme szerint élni. Ennél többre sajnos a hitemből nem futja.
Furcsa látni olyan embereket, akiknek a hite szinte bizonyosság. Átérezni az örömüket, és egy kicsit irigykedni, hogy ennyire erős támaszuk van.
Furcsa látni olyan embereket, akik teljesen elzárkóznak Istentől. A hideg logika mentén vezetik az életüket, és abban hisznek, hogy a haláluk után a sötétség várja őket.
A legfurcsább viszont olyan embereket látni, akiken áttetsző a vallásos máz. Ha beszélgetsz velük rájössz, hogy amit rákentek az évtizedek nem más, mint dogmatikus gyertyaviasz. Amikor felteszed a szokásos kínos kérdéseket Istenről, akkor nem feleletet, csak hisztit és sértődést kapsz válaszul. Ezekről az emberekről csak a szenvedés oldja le a hit vékony hártyáját, és engedi, hogy felfedjék valódi énjüket. Ezek az emberek becsüljék meg a szenvedést, mert csak így ismerhetik meg magukat.
Furcsa látni olyan embereket, akiknek a hite szinte bizonyosság. Átérezni az örömüket, és egy kicsit irigykedni, hogy ennyire erős támaszuk van.
Furcsa látni olyan embereket, akik teljesen elzárkóznak Istentől. A hideg logika mentén vezetik az életüket, és abban hisznek, hogy a haláluk után a sötétség várja őket.
A legfurcsább viszont olyan embereket látni, akiken áttetsző a vallásos máz. Ha beszélgetsz velük rájössz, hogy amit rákentek az évtizedek nem más, mint dogmatikus gyertyaviasz. Amikor felteszed a szokásos kínos kérdéseket Istenről, akkor nem feleletet, csak hisztit és sértődést kapsz válaszul. Ezekről az emberekről csak a szenvedés oldja le a hit vékony hártyáját, és engedi, hogy felfedjék valódi énjüket. Ezek az emberek becsüljék meg a szenvedést, mert csak így ismerhetik meg magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése