Kórházban voltam zárójelentésekért. Bementem, köszöntem szépen a nővéreknek, és a tébláboló orvosnak. Senki sem köszönt vissza. Odamentem a nővérpulthoz, és nemsokára jött is az egyik nővér. Átnézett rajtam, majd kiment a váróból. Nemsokára két kávéval tért vissza, majd eltűnt a nővérszobában.
Vártam öt percet, de nem történt semmi.
Bekopogtam.
Kijött a nővér, és ezt mondta:
- Üljön le, jó?
- Nem jó.
- Akkor is üljön le, nem érünk rá.
- Én sem. Ma reggel például még én sem kávéztam! - mutattam az asztalon lévő kávés poharakra.
Ekkor előjött egy idősebb nővér is, és megkérdezte mit szeretnék.
Elmondtam neki.
Segített.
Megköszöntem.
Miért nem lehet elhagyni a történet elejét, és rögtön az utolsó négy mondatnál kezdeni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése